Amikor akad a zár, az egyetlen megoldásnak az olajozás szokott tűnni. Általában be is jön, viszont egyáltalán nem mindegy, hogy mit kenünk a zárba. Aki nem elég rutinos a zárak olajozásában, azok számára a konyhában keresni a tökéletes zárolajat jónak tűnhet, de nem is hinnénk, mekkora bajt tudunk így okozni.
Az étkezési olajok és zsírok egyáltalán nem arra valók, hogy kenőanyagként használjuk őket. A pörköltben finomak, de a záraknál már jóval kevesebb sikerrel használhatóak. Erről tanúskodik megannyi olajozási rémtörténet is.
Ugyanis még mindig akadnak, akik étolajjal, esetleg zsírral kenik be a zárat, csak mert akad az ajtó. Ez persze első jó öltetnek tűnik, ideig-óráig még meg is oldja a problémát, de később már nem lesz annyira jó.
Ha szerencsénk van, akkor csak a probléma tér vissza vészes gyorsasággal, rossz esetbe a zsír beleköt a zárba, majd zöldes massza formájában távozik, ha távozik egyáltalán, a zár pedig használhatatlanná válik. Persze, ha nem múlik el az akadás, akkor így is, úgyis zárcsere kell, de jobb, ha ezt nem mi magunk váltjuk ki.
Akkor mi a megoldás?
A zárolajozást lehetőleg zárolajjal végezzük, ami kifejezetten úgy lett kitalálva, hogy a zárak megfelelő kenését biztosítsa. A másik lehetőség a WD-40 kenőanyag, amit sokan úgy emlegetnek, hogy mindenre is használható, ám a zárak esetében egyértelműen ajánlott. Vannak persze olyanok, akik ezt is kétségbe vonják, de ez a megoldás még mindig jobb és hatékonyabb, mint az étolaj, a babaolaj vagy a zsír, szóval mindenképp érdemes tenni vele egy próbát, ha zárolajat nem tudunk beszerezni.
Ami még szintén hatásos lehet, az a grafitpor. Ebből nem kell sok, és zárszaküzletekben, illetve nagyobb barkácsáruházakban beszerezhető. A grafitporhoz érdemes szétszedni a zárat, és úgy bejuttatni, erre viszont kevesen mernek vállalkozni. A szerelők általában olajozást nem vállalnak, hiszen ezt könnyen elvégezhetjük mi magunk is. Érdemes próbálkozni akár a grafitporral, akár a WD-40-nel, ha pedig egyik sem jelent tartós megoldást, inkább cseréltessük le a zárat.