Bár a filmekben jól mutat a zárnyitás egy bankkártya vagy egy hajtű segítségével, a valóságban ez nemcsak, hogy nem igazán működik, de még komoly károkat is okozhatunk vele. A filmekben ezeket a módszereket előszeretettel használják, viszont nekünk be kell látnunk, hogy ami jól néz ki a tévében vagy a mozivásznon, az nem biztos, hogy ugyanolyan jól néz ki, és működik a valóságban. A hajtű és a drót egy filmen pikkpakk kinyitja a zárat, a valóságban viszont nem csinál mást, mint jól összekaristolja.
Attól, hogy az ajtó nem nyílik, mert elveszett a kulcs, még nem jó ötlet dróttal babrálni benne. Még egy egyszerű BB zár kinyitásához is gyakorlat kellene, nem egy bonyolult, védelemmel ellátott zárhoz. A dróttal azt érjük csak el, hogy belül jól összekarcoljuk, a végén pedig úgy megsérül, ha a kulcsot sem fogjuk tudni akadás nélkül betenni. A bankkártyás módszer már jóval ártalmatlanabb, már ami a zárakat illeti, és valójában működik is, de csak akkor van értelme, ha gombos, kívül nem mozgó kilincs van, az ajtó pedig alapvetően nincs bezárva. Ilyen kilincsnél ki tudjuk zárni magunkat, amire a bankkártya lehet a megoldás, viszont a kártya a művelet közben megsérülhet, a pótlása pedig nincs ingyen.
Ha mindenképp a zárnyitást szeretnénk hobbinként űzni
Ha szeretnénk megtanulni a zárnyitás trükkjeit, és intellektuális kihívást látunk a zárnyitásban, akkor természetesen megtanulhatjuk ennek a hobbinak is a csínját-bínját, mert igen, léteznek zárnyitó hobbisták is. Olyanok, aki különböző speciális eszközökkel, de akár egy drótdarabbal is tudnak zárat nyitni. Persze ők sem feltétlen csak egy egyszerű dróttal dolgoznak, és nem is a saját ajtajukon gyakorolnak.
Először is megtanulják, hogyan is épül fel egy zár, és hogy milyen csapokat, kallantyúkat és belső részeket kell megmozgatniuk, hogy ki is tudják őket nyitni. Ha pedig már megvan az elméleti tudás, jöhet a gyakorlás, sok-sok gyakorlás. Érdemes egy olyan zárral kezdeni, ami már attól kinyílik, ha csak rálehelünk, és folyamatosan növelni a nehézségi szintet.